"Mentünk, mentünk, mentünk míg az út el nem fogyott előttünk..." írtam úgy 18-20 évvel ezelőtt egy hasonló svédországi utazás kapcsán anno, hogy gyakoroljak az anyukám szerint elkerülhetetlen "Nyári élményem" című fogalmazásra - amit azóta sem irattak meg velem a tanárok...
Hát igen. Az út egyszer csak elfogy az ember elől, amint a kontinens széléhez érkezik, de ha ezt a megfelelő helyen teszi, kisvártatva már gurulhat is tovább: egy kompra. Itt aztán egy-két halovány, de legalább már örökzölddé vált sziporka után - apu komp akart lenni, de nem komplett - a navigáció cigányvajdája is megmondta, hogy na mostmár húzzuk le a szaros seggünket erről a csaúnakrúl.
Húztuk is mi úgy 80 kilométeren át kies Dánia nem túl változatos vidékein, amikor is, éppen csak legurultunk sztrádáról egy benzinkút lehajtójára, mire a motor teljesen begőzölt. Legalábbis amennyire tőle és a maradék hűtővízből tellett. Történt mindez sötétedéskor, gyakorlatilag a nagy büdös semmi közepén.
Nagy fejvakarászás, kéz-csípőre-tevés, hűtővízhordás, kocsinézegetés... hümmögés, rokonokkal telefonálás. Esti lehűlés.
Szerencsénkre épp ott állt meg tankolni egy autómentő, akihez pofátlan módon odarohantam, hogy nézze már meg, szerinte ugyan mi történhetett a kocsinkkal azon túl, hogy láthatóan nincs meg a hűtővíz, és feltűnően sok az olaj a jobb oldali első kerék mögötti területen.
Autó alá fekvés, telefonnal világítás, nézegetés, hümmögés. Motor kaputt. Hát akkor mi legyen? Innen mégiscsak odább kéne menni, valahogy mégiscsak el kellene jutni Svédországig, (esetleg haza) de első körben, talán, valahol aludni sem ártana. Ha lehet melegben.
Hát, el lehet húzni a kocsit a legközelebbi faluig a trailerrel velünk együtt potom 140 juróért.... Legyen.
Így jutottunk a kb. 1500 fős kis faluba, mely jóatyám szerint "egy sor ház egy sor tükör" és kivételesen osztom ezt a megállapítását.
Ha bárki közületek kételkedne a hely létezésében itt megtalálhatja.
Lényeg a bélyeg, megtudtuk, hogy van két camping, illetve egy este 10-ig nyitvatartó kiosk (kocsmaféleség) a falu végén, mint opció. A közelebbi camping 400m. Ó hát, ezt már féllábbal is, ugrálva!
Csakhogy, hosszú sötét bekötőút után, még csak nyomokban sem tartalmazott a hely egy recepciót, vagy beígért faházat, de egy árva lélek, ami ugyebár nem sok, annyi sem kódorgott az utcán, nemhogy a kempingben. Volt egy szép nagy kőház, be is kopogtam, de csak 3 házőrzőbe átfajzott vadászkutya üdvözölt, akiket nem akartam volna jobban felingerelni.
Na, majd a másik, a falu végén, biztosan az lesz az igazi... Sétálunk-sétálunk, egy kis dombra lecsü... jajj, miket beszélek, nem volt ott egy domb se, csücsülni se csücsültünk, mert nem nagyon volt mire. Apu már húzta a száját, hogy itt már úgy se lesz semmi, forduljunk vissza, majd alszunk a kocsiban, jó lesz az... Én csak elszaladtam a végére, és tényleg volt egy kiosk, de tök sötét. Hátul égett egy kis lámpa. Beljebb: kemping, szigorúan lakókocsik. Sehol egy faház.
Utolsó kétségbeesett kopogás a kiosk ablakán. Egy meglepődött lány jön elő, vázolom a helyzetet in English, mondja, itt nincs faház, de a másik kempingben van. Keressünk egyet, benne lesz a kulcs a zárban, reggel jön az ember, majd akkor kell fizetni. Jó. Kérdezem, ő meddig van itt, ha mégsem jön össze ez a faház projekt, tudok-e még segítséget kérni tőle. 10-ig. 9:40.
Na, visszabaktatunk az első kempingbe, - ekkorra már a sültkrumpli vacsoránk is oda lett, amit a töröknek tűnő pizzásoktól szereztünk zárás előtt 10 perccel -, meleg szeretettel üdvözöljük ismét a közös wc-t, és hideg vizes zuhanyzót, vadászkutyákat, bekapcsoljuk a mobiltelefon lámpáinkat és keressük a faházakat. Egy sincs.
Akkor legalább folyó ügyeket és fogmosást intézzünk, aztán irány a kocsi és reméljük, hogy nem lesz fagypont közeli az éjszakánk. Éppen mobiltöltő után kutatok a bőröndben, amit persze Németországban hagytam, amikor 2 kocsi begurul a bekötő útról.
Nemsokára jön egy alacsony, köpcös, ősz, szakállas bácsi, amolyan szabadidős Mikulás forma, elmesélem mi járatban vagyunk, in English.
-Oh, little house! I can give you a little house for the night! 42 juróz. - Némi pantomime, fele német-fele angol, de már vigyorgunk mint a tejbetök, futok is a Mikulás után, nehogy már valaki lecsapja a kezünkről a mi little house-unkat éjszakára...
